A Camp Equinunk & Camp Blue Ridge egy (ha úgy vesszük kettő) tábor valahol egy Pennsylvaniai erdőség közepén, távol mindentől. Ide küldik a tehetősebb amerikaiak a kilenc és tizenhat éves kor közötti gyereküket a nyárra, ha megengedhetik maguknak, hogy kipengessenek erre tíz-tizenötezer dollárt. A tábor rengeteg sportolási lehetőséget meg egyéb programot nyújt a gyerkőcöknek (vizisí, trambulin, íjászat, labdasportok, stb...) A létesítmény, ahogy a neve is mutatja, két részből áll. Equinunk a fúk tábora, míg Blue Ridge a lányoké.
A személyzet azonban minkét táborban koedukált és jellemzően nem amerikai, kivéve a counselorokat, akik éjjel-nappal a gyerekekkel foglalkoznak. Van itt minden, főleg britek, izraeliek, jamaikaiak, lengyelek, magyarok, de akadnak ukránok és franciák is.
Én a konyhában tevékenykedek. Magyarokkal, lengyelekkel és jamaikaiakkal szolgálunk fel kajákat, meg mosogatunk. Egyelőre nem volt túl kemény a munka, de péntektől húzósabb lesz, ha majd megérkeztek a gyerekek.
Érkezésünk másnapján kaptunk egy kis extra pénzkereseti lehetőséget páran fiúk egy szállítócégtől. Aznap érkeztek a kölkök táskái, már ha a táska szó kimeríti azoknak a méteres ötvenkilós valamik fogalmát, amikkel egész álló nap szenvedtünk. Az volt a feladatunk, hogy minden egyes táskát a megfelelő “bunk”-ba vigyük, a rajta található címke alapján. (A bunk a faház, amiben alszanak.) Ez könnyűnek hangzik, de egy egész napos meló volt 950 gyerek orbitális méretű táskáival ezt eljátszani, nem is beszélve arról, hogy egyes kisányoknak, kisfiúknak két-három (!!!!) ilyenje volt. Én nem tudom, hogy minek nekik ennyi cucc, gyanítom, hogy a fél háztartásukat magukkal hozták. Viszont kaptunk cserébe 125 dolcsit (kb 28 ezer Forint), ami teljesen korrekt fizetés egy napi munkáért, még amerikai viszonylatban is. Ráadásul tökre tetszett, ahogy viszonyult hozzánk a hapsi, aki megbízott minket a munkával. Nagyon jóindulatú volt, érzékeltette, hogy nagyon becsüli a munkánkat, meg időnként hozott nekünk üdítőket, amellett is, hogy ilyen jól fizetett. Ahogy leszűrtem eddig, ebben az országban ha valaki kurva keményen dolgozik, a nagyon jól is keres.
A konyhában viszont, mint írtam nem feszülünk meg a sok munkától, főleg, hogy a táborozók még nem érkeztek meg, ráadásul a csaj tábor, a Blue Ridge konyhája még nem indult be, szóval kétszer annyian vagyunk negyedannyi melóra. A hangulat ennek megfelelően nagyszerű, nagyon jól elvagyunk a mexikóiakkal, akik a kaja készítéséért felelnek.
Az atmoszféra amúgy az egész táborban nagyon jó. Mivel a világ minden tájáról vannak emberek, mindenki nagyon nyílt és toleráns. Eddig egy emberrel nem találkoztam, aki úgy istenigazából idegesített volna. Esténként a társasági élet két helyre koncentrálódik: az egyik faházsorhoz, amelyiknek van tornáca és sokan elférünk, meg a dohányzórészlegre. Mindenki barátkozik mindenkivel, én sokat spanolok a mexikóiakkal, hogy gyakoroljam a spanyolt, meg mert jó arcok. Az egyetlen dolog, ami nagyon hiányzik, az alkohol. Nem lehet alkoholt hozni a tábor területére, ezt nagyon komolyan veszik, ha elkapnak valakit, az repül a táborból. Ezt állítólag minden évben elmondják az embereknek, mégis minden évben hazaküldenek két-három embert emiatt. Lesznek “day-off”-ok meg “night off”-ok, amikor elvisznek valami busszal a közeli városba egy kocsmába, ahol circa 4 órát lehetünk, de még fájdalmasan távol van ez az alkalom.
Ma este viszont elvileg össznépileg kimegyünk bowlingozni valahova, amit nagyon várok, tekintve, hogy égető szükségem van cigire és talán most lesz alkalmam betárazni. Sajnos voltam olyan hülye, hogy nem vettem a repülőn adómentes aranymarbit, pedig tényleg húgyért-fosért adták. Én hülye naív meg azt hittem, hogy a táborba semmi mód nem lesz a dohányzásra és hogy kénytelen leszek leszokni. Vagy talán így akartam elérni, hogy megint letegyem a cigit. lyen hibát soha többet nem követek el! Amikor az emberben megszólal az idealista, le kell ütni valami nagy és nehéz tárggyal.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.